Múlt és jelen, fikció és valóság, személyes és kollektív történet/történelem, és leginkább az erkölcs minőségével kapcsolatos dilemmák – ez mozgatja, készteti cselekvésre Zsibói Gergely novelláinak szereplőit. A hétköznapok emberi nagyságát, s az ebből fakadó drámát ragadja meg. Tiszta jellemekkel dolgozik, mélyen a magyar irodalmi hagyományba ágyazott nyelvezettel, közérthetően szól, teremt helyzetet, és választ a kihívásra. Leírásaival nem provokál, de nemes értelemben vett gondolkodásra késztet, azaz az olvasás közben a befogadójában túlmutat puszta önmagán, a létezés milyenségére kérdez. Tartást kölcsönöz a mindennapokhoz – érthetően, líraian és szerethetően.