Palócföld
(Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat)

’54-ben, 54 éve jelent meg a Palócföld első száma. Emberi léptékkel mérve akár már a nyugdíjba vonulás gondolatával is játszhatna a szerkesztősége, de egy folyóirat mindig képes fiatal maradni, ha alkotók és olvasók veszik körül, művészeti műhellyé akar és tud válni. A Nógrád Megyei Tanács VB osztálya által életre hívott lap kultúrpolitikai döntések és az ország gazdasági átalakulásának játékaként számtalanszor átalakult mind tartalmi, mind formai szempontból. Történetének legmélyebb pontjára az ezredfordulón jutott, amikor „hajszálnyin múlott” a megmaradása. Egyfelől, ha Nógrád megye akkori vezetése nem karolja fel a Palócföld ügyét, másfelől, ha dr. Praznovszky Mihály – immáron másodízben – nem vállalja el a főszerkesztői feladatokat, Nógrád megye egyetlen irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata ma már – némi iróniával épp olyan mitikus múlt részét képezi, mint a születésének 100. évfordulóját ünneplő Nyugat. A válságot követően az addigi palócföldi irodalmi kánon „léket kapott”, s a Balassagyarmat–Salgótarján tengelyen túli, „perifériális” területekről is feltűntek olyan új és fiatal szerzők, akik felpezsdítették Nógrád megye irodalmi életét. Másfelől már elismert irodalmárok, irodalomtörténészek munkái révén ablak nyílt a világra. Harmadrészt a felvidéki, erdélyi és „nyugatra szakadt honfitársainkkal” ápolt kapcsolatokon keresztül egyfajta egyetemes magyar jelenlétet sikerült adni a lapnak. Ez a három pillér erősödött meg az ezredfordulót követően dr. Praznovszky Mihály főszerkesztői tevékenysége alatt. Az egyes rovatokban a szépírók mellett a szociológia, a szociográfia eszközeit felvonultató írások is teret kaptak, mintegy kifejezve a társadalom pillanatnyi állapotával kapcsolatos érzékenységet. Hasonlóképp vállalt kötelesség a mikszáthi, madáchi hagyomány ápolása, a térség jelentősebb személyiségei évfordulójának nyomon követése és közvetítése.
2008 márciusától új főszerkesztője lett a folyóiratnak. Az első lapszám áprilisban fog megjelenni. A helyzet hasonló, a szituáció kísértetiesen megismétli az egyszeri lapjárást. Az alap adott: könnyű is, nehéz is. Adott osztás után leülni az asztalhoz, és kézbe venni a lapot. A fentebb leírtak akár lehetnek játékszabályok, vagy inkább tapasztalatok, ismeretük nélkülözhetetlen, de csakis a sort lerakó személyen lesz a felelősség. Most természetesen írhatnánk tétnek. Persze e sorok írója (M.A.), egyben főszerkesztő, bízik abban, hogy állnak mögötte, időnkét hátranéz. Kellemes, jó játékos helyét átvenni. Bukjuk, tartjuk, emeljük…Ki ülne úgy le, hogy minimum ne azt mondja tartom, és aztán erre ne emelne. Lehetne több fordítás, bemutatás, kapcsolatteremtés. Párbeszéd az olvasóval. Partnerekkel. Támogatókkal. Nehéz parti nélkül egy játékosról ítéletet mondani. Valljuk be. Maradjunk ennyiben. A Palócföldnek van múltja (valamilyen) és lesz jövője (valamilyen). Áprilisban osztunk…